avagy a hatáskeltő szándék leleplezése - önismereti foglalkozás

Vajon mi különbözteti meg a csábítás arcait? Van-e különbség aszerint, hogy a bűbáj milyen szándékból ered?
Ártatlan eszköze a behívásnak, tudatos útja egy túlélési stratégiának, öncélú provokációja az önértékelés visszaszerzésének, netán hatalmi motívuma a psziché uralásának? Létezik-e ártatlan flört?
A kudarctól való félelmünk okán gyakran elveszítjük kezdeményezőkészségünket, bátorságunkat. Félünk vállalni önmagunkat, mert rettegünk a negatív visszacsatolástól.

Ezek azok a „bensőséges” pillanatok, amikor konfrontálódunk önmagunk sötét hangjával, a kicsiségünket igazoló VÁDLÓ Részünkkel. Ő az, aki stagnálásra, szimbióta kötődésre, akaratunk, véleményünk fel nem vállalására késztet bennünket. Fő ténykedése a negatív jövőkép vetítése, amelynek hátterében gyakran önvédelmi mechanizmus áll. Azzal, hogy lenyomja elvárásainkat, reményeinket, megpróbál bennünket megóvni a csalódás fájdalmától. Mert a csalódást csak nehezen viseljük el. Létezésünk energiáit felőrli a folytonos menekülés a szenvedéstől, a fájdalom-kerülés. A paradoxon pedig az, hogy pontosan így válunk a szorongások alanyaiként a kiteljesedésünkben korlátozott létezőkké!

Hol lehet a kiút?
Az ősi kultúrák beavatási rítusaik során gyakran alkalmazták, a MEGVÁLTOZTATOTT GONDOLAT = MEGVÁLTOZOTT ÉRZELEM = ÁTALAKÍTOTT JELEN ÉS JÖVŐ gyakorlatát. Ezt a New Age a pozitív gondolkozás technikájaként hirdette újra.

Ezen a délutánon, egyéni tükrökön keresztül szólítjuk meg magunkban a VÁDLÓ részünket, majd segítséggel megtapasztaljuk a bennünk élő VÉDŐ jelenlétét.
Megfigyeljük, miként kell mindennapjainkban alkalmaznunk a behívást, s hogy miképpen tudunk figyelmünk erejével rácsatlakozni az új, pozitívan teremtő energiánkra.